Pilze-Nagy Kft.

Laskagomba-tudásbázis

Tíz éve kezdődött a laskagomba-termesztési alapanyaggyártás a Pilze Nagy Kft. kecskeméti üzemében, és akkor indultak újra a cég szervezésében az ide vágó kutatások is, számos magyarországi kutatóhely részvételével. A jubileum alkalmából szervezett, a tíz év tudományos eredményeit vázoló tanácskozáson minden felszólaló őszinte örömét fejezte ki, hogy Kecskeméten éledt föl az a tevékenység, amelynek az ezredforduló előtt mintegy öt évtizedes hagyománya volt a térségben. Egyáltalán nem mindennapi jelenség, hogy kisés középvállalkozások kutatás-fejlesztést finanszíroznak; ezzel együtt a Pilze Nagy Kft. modellje példaértékű az egész magyar zöldség-gyümölcs ágazat szereplőinek.

A laskagomba-termesztés viszonylag fiatal ágazat a kertészetben, az intenzív technológia ötven éve létezik. Emiatt nem olyan széles a tudásbázis, mint például több ezer éve művelt szőlőtermesztésben, ráadásul az elérhető tudásanyag még nem tudott leszűrődni, megtisztulni – mondta Somosné Nagy Adrienn, a Pilze Nagy Kft. ügyvezetője. Emiatt vállalkozott a családi cég tíz évvel ezelőtt a kutatásfejlesztés finanszírozására.

Egy tucat kutatás

Ez nem kis vállalás volt akkor, a kutatás-fejlesztés ugyanis nem hoz közvetlenül bevételt. A támogatási rendszer szerencsére kellőképpen ösztönző volt, az állam akkor tudatosan támogatta ezeket a programokat – emlékezett vissza az ügyvezető. Somosné Nagy Adrienn tíz év elteltével úgy véli, megérte felvállalni ezt a „gerjesztő” szerepet, azóta ugyanis hálásan visszahull rájuk, versenyképességüket javítják az időközben megszületett tudományos dolgozatok hasznos eredményei. Mára kialakult egyfajta tudásbázis, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs már tennivaló. Az eddig megszerzett tudás viszont alaposan módosította a hozzáállásunkat, gondolkozásunkat, és eloszlattunk sok technológiai bizonytalanságot – mondta az ügyvezető.
Hangsúlyozta, hogy gyakorlati problémáikkal mindig nyitott ajtókat találtak a tudományos műhelyeknél, a különböző tanszékek dolgozóival jó és gyümölcsöző kapcsolat alakult ki, amely nem ért véget egy-egy program befejezésével. Somosné Nagy Adrienn ezért köszönetet mondott együttműködő partnereiknek.
Az alapvetően a friss laskagomba termesztésében és a termesztéshez való alapanyag gyártásában érdekelt cég az előző tíz év alatt pontosan egy tucat kutatási-fejlesztési programban vett részt társkutatóként vagy konzorciumvezetőként. A kutatási együttműködések az alapanyag-gyártási technológia fejlesztésével és optimalizálásával, a laskagomba környezeti igényeinek vizsgálatával, a kórokozók elleni hatékony biológiai védekezés kidolgozásával, és a hulladékok kérdésével kapcsolatosak. A laskagomba-termesztő üzemekben rengeteg szerves hulladék keletkezik, a Pilze Nagy Kft. pedig erre is megnyugtató megoldást keresett. Így kerültek kapcsolatba a biogázzal, és termesztő vállalkozás létükre ebben a témakörben is számos kutatásban vettek részt. A tanácskozáson az első három témakört érintették.

Valódi problémák

A főszabály szerint a tudományos együttműködések általában valamely fölmerülő probléma megoldására jönnek létre. Az érintettek igénylik a megoldást; ezután remélhetőleg megfogalmazódik az ötlet; szerencsés esetben találnak a résztvevők az adott kutatást támogató pályázatot; és ha megvan a forrás, akkor kezdődhet a munka.
A valóságban egyéb változat is lehetséges, előfordul, hogy az ötlethez, vagy éppen a pályázati kiíráshoz keresnek problémát a kutatók. Vágvölgyi Csaba, a Szegedi Tudományegyetem Mikrobiológia Tanszékének vezetője szerint a Pilze Nagy Kft. és a Mikrobiológia Tanszék több mint egy évtizedes együttműködése azért sikeres, mert azt a valódi probléma megoldásának igénye hozta létre.
Az évek során foglalkoztak a zöldpenésszel szembeni hatékony, antagonista gombatörzsekkel; a laskagomba-termesztés technológiájának fejlesztésével; a Pseudo monas tolaasii elleni gombavédelmi eljárásokkal; az alapanyaggyártás technológiai fázisainak mikrobiológiai figyelemmel kísérésével, valamint az egymás hatását erősítő összetevőket tartalmazó, mikrobiális kontrollra alkalmas készítmények kifejlesztésével – foglalta össze a tanszékvezető.

Használ-e a hőkezelés?

Az alapanyag-gyártó üzletág beindítása után adódott az első kérdés: mennyire képes az alkalmazott hőkezelési eljárás kiszűrni a rendszerből a konkurens gombákat, vagyis milyen hatékonysággal látja el azt a feladatot, amire létrehozták? Arra is választ kerestek, hogy miként változik a baktériumközösség az alapanyag- gyártás során, és menynyire állandó, kiszámítható ez a változás? Vajna Balázs, az ELTE Mikrobiológia Tanszékének tanársegédje kifejtette, hogy a három évig tartó kísérlet során a gyártási folyamat három pontján vettek rendszeresen mintákat: a ledarált és benedvesített szalmából, majd az előkezelt anyagból a hőkezelő alagútba töltés előtt, és végül a kész, érett alapanyagból. A DNS-vizsgálatok azt igazolták, hogy valóban végbemegy az átalakulás a baktériumközösségben, és hogy a hőkezelés valóban elpusztítja a laskagombát károsító fajokat. Később, a hőkezelés után pedig a vizsgálatok szerint egyfajta stabil mikrobaközösség alakul ki. Ennek azért van jelentősége, mert hasznos szervezetek hiányában, steril közegben sokkal könnyebben befertőződik külső forrásból az alapanyag – mondta Vajna Balázs.
A kísérletek során „mellesleg” új baktériumfajt is leírtak az ELTE kutatói.
Megállapították, hogy a hőkezelés után szinte nullára csökkent a szalmában megtalálható, az annak lebontásában részt vevő, később esetleg a laskagomba versenytársaivá váló mikroszkopikus gombafajok száma. A vizsgálat megerősítette, hogy hőkezeléssel eltűntek az alapanyagból az agresszív károsító Trichoderma-fajok.

Megdőlt az elmélet

A szakirodalom és a szájhagyomány szerint is minden üzem a csurgaléklében tartja fenn a saját, hasznos baktérium- és gombaközösségét, ezért kell a csurgaléklét visszaforgatni. A csurgaléklé összetételét vizsgálva meglepő eredményre jutottak – mondta Somosné Nagy Adrienn. Kiderült, hogy a különböző időpontokban vett csurgaléklé-minták fizikai és kémiai tulajdonságai hatalmas eltérést mutattak, a bennük élő mikrobaközösség sem volt állandó, és egyáltalán nem azokból a fajokból állt, amelyekre számítottak. Ráadásul Trichoderma-fajokat is tartalmaztak a minták (igaz, nem a laskagomba-termesztés nagy ellenségeit, a T. pleurotum és pleuroticola fajokat). Megdőlt tehát a korábbi elmélet, ennek hatására a cégnél úgy döntöttek, hogy inkább nem forgatják vissza a bizonytalan eredetű, konkurens szervezeteket is tartalmazó csurgaléklét, hanem inkább a biogázüzemben hasznosítják. A hasznos mikroba-közösséget pedig más módszerekkel próbálják fenntartani.
Másik kísérletben az alapanyaggyártáshoz használt szalmát vizsgálták – szintén az ELTE Mikrobiológia Tanszékének közreműködésével. Kiderült, hogy egyes minták enzimes bonthatósága eltért a többitől, ott tehát másképp jut hozzá a szubsztrátumhoz a laska. A termesztőházban, a blokkokból vett minták enzimaktivitás- vizsgálata során megállapították, hogy később jelentek meg a termőtestek azokon a blokkokon, amelyekben az enzimaktivitás eltért a többitől – tudtuk meg Bánfi Renáta doktorandusz (ELTE Mikrobiológia Tanszék) előadásából. E tudományos eredmény ismeretében arra a következtetésre jutottak, hogy az egyes tarlókról beérkező szalmák nem egyöntetűek, és hogy a különböző gyártásokból származó blokkokon akkor várható a lehető legegységesebb termés, ha az alapanyag-gyártás előtt homogenizálják a szalmát.
Újabb kutatási téma azzal foglalkozott, hogy érdemes-e fajtára szabott termesztéstechnológiát alkalmazni. Több vizsgálat után arra a következtetésre jutottak, hogy kimutatható a különbség az egyes fajták hőmérsékleti igénye és inkubációs időtartama között; az igényeket figyelembe vevő technológia pedig a terméshozamokban is kifejeződik – mondta Somosné Nagy Adrienn.

Az ellenség megismerése

A laskagomba-termesztés során fellépő kórokozók azonosításával, környezeti igényeik feltérképezésével, és a biológiai gombavédelemmel is foglalkoztak. Hogy hatékonyan felléphessünk ezekkel a kórokozókkal szemben, először meg kellett ismerni őket és a stratégiájukat – fogalmazott Somosné Nagy Adrienn. Még nincs hatékony biokontroll készítmény a kezünkben – mondta – ma már viszont a „zöldülnek a zsákok” ismeretállapottól eljutottunk oda, hogy pontosan tudjuk, mely fajok okozzák a tüneteket, milyen környezeti tényezők segítik a fertőzést, sőt, a kórokozók terjedési útvonalát is megismertük.
A zöldpenésszel kapcsolatos vizsgálatokat Kredics László, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Mikrobiológiai Tanszékének docense ismertette. A Trichoderma-fajok jelenlétéről régóta tudtunk a gombatermesztési alapanyagokban, a fertőzés igazán komoly méreteket azonban először a nyolcvanas évek közepén öltött Észak-Írországban, majd Nagy-Britanniában. A kontinentális Európát a kilencvenes években érte el a betegség és Magyarországon is hamarosan megjelent.
A kutatók 2002-ben először csak a csiperketermesztésben károsító Trichoderma agressivum f. europaeum és T. agressivum f. agressivum fajokat írták le. Később kiderült, hogy a laskagombát is érinti a probléma, így kezdtek el a kérdéssel Magyarországon is foglalkozni. A Pilze Nagy Kft. és a SZTE Mikrobiológiai Tanszék együttműködésében kezdett kutatás hamar kiderítette, hogy a laska zöldpenész kártevőjének mikroszkópos morfológiája eltér a csiperkét károsító T. agressivumétól. A kutatók célja az volt, hogy azonosítsák a zöldpenészes megbetegedésért felelős fajokat és molekuláris biológiai módszert dolgozzanak ki a Trichoderma-fajok gyors kimutatására. Epidemiológiai vizsgálatokat is végeztek, és tanulmányozták a biológiai védekezés lehetőségeit.

Honnan érkeznek?

Ettől függetlenül más nemzetközi kutatócsoportok is foglalkoznak a kérdéssel: az egyik dél-koreai csoport Trichoderma pleurotum, illetve T. pleuroticola néven írta le a laskában károsító két Trichodermafajt. Leírásukat később a SZTE munkatársai, a bécsi Műszaki Egyetem kutatóival együttműködve pontosították – mondta Kredics László.
A Trichoderma pleuroticola a természetben is előfordul, szegedi mikrobiológus szakemberek ritkán, de Magyarországon mezőgazdasági talajokból is kimutatták. A T. pleurotum természetbeni előfordulásáról sokáig nem volt adat, de később megtalálták Szegeden. Egyes országokban csak az egyik, máshol csak a másik, a legtöbb helyen azonban mindkét faj jelenlétéről beszámolnak. Érdekes megfigyelést tettek a Pilze Nagy Kft.nél: amikor kísérleti shiitake termesztés is folyt, akkor megoszlott a két faj. A shiitake-termesztésből kizárólag a T. pleuroticolát izolálták, a vele párhuzamosan folyó laskatermesztésből pedig csak a T. pleurotumot.
Nagy kérdés, hogy honnan érkezik a fertőzés a gombaházakba? Vadon termő laskagombákat vizsgálva jutottak arra a megállapításra, hogy e két Trichodermafaj feldúsul a laskagomba (Pleurotus ostreatus) természetes környezetében – és ezek a természetes előfordulások szolgálnak utánpótlásként, innen kerülhet a gombaházakba a spóra. A terjesztők főleg a rovarok.
A két említett kórokozónak a környezeti tényezőktől való függését azért vizsgálták, hogy kiderüljön, van-e olyan termesztéstechnológiai környezet, amely a laskának kedvez, de a Trichodermának nem. Kiderült, hogy sajnos a Trichodermák több szempontból sokkal szélesebb tartományban életképesek a termesztett gombánál.

Biológiai védekezés

A kórokozók megismerése után adta magát a következő kutatási téma: biológiai védekezésen alapuló eljárásokat kerestek a Trichoderma-fajok ellen. Erről Manczinger László, a SZTE Mikrobiológiai Tanszékének docense beszélt.
2004-ben már elég sok adat állt rendelkezésre arról, hogy bizonyos baktériumnemzetségek tagjai eredményesek a kórokozó gombák ellen, legalábbis a növényvédelemben. Három nemzetség merült föl a legtöbbször – a Bacillus, a Pseudomonas és a Streptomyces –, ezekkel foglalkoztak a szegedi kutatók is. A Bacillus nemzetséget előnyösebbnek tartották a többinél, mert az oda tartozó fajok által termelt antibiotikumok az emberre veszélytelenek.
A laboratóriumban végzett vizsgálatok ígéretesek, de még sok a megoldásra váró kérdés. Találtak olyan Bacillus-fajt, amelyik a Trichoderma fajok jó ellenlábasának bizonyult, a termesztett gombák növekedését azonban nem gátolta. Foglalkoztak e gombatörzsek nemesítésével, majd termesztési körülmények között is kipróbálták a hatékonyságukat. Csiperkénél két mintát találtak, amely gyakorlatilag teljesen visszaszorított egyes Trichoderma agressivum törzseket, a Magyarországon izolált Trichoderma agressivummal viszont sajnos tehetetlen volt. Nem jártak még eredménnyel a shii-take-termesztésben sem. Laskagombában fertőzési kísérletekre termesztési környezetben nem volt mód, azt viszont vizsgálták, hogy a hasznos baktériumok nem gátolják-e a laska fejlődését. Úgy tapasztalták, hogy nem, sőt a beoltott blokkokon 20%-kal nőtt is a hozam.
Nemcsak a Trichoderma nemzetség, hanem a barna rothadást okozó Pseudomonas tolaasii baktérium elleni biológiai védekezési lehetőségeket is vizsgálták Szegeden. Sajben Enikő, a Mikrobiológiai Tanszék munkatársa számolt be erről. A Pseudomonasok között nagyon sok a hasznos faj, és kiderült, hogy ha a teljes Pseudomonas-nemzetséget kizárnák a termesztésből, akkor elmaradna a laska egészséges termőtest-képzése. Tehát kizárólag a P. tolaasii- t kell elpusztítani.
Több lehetőség is fölmerült: jó versenyképességű Pseudomonas-fajokat kerestek, amelyek kiszoríthatják a P. tolaasii-t, és bakteriofágokkal, a baktériumok emberre veszélytelen vírusaival is kísérleteztek. A kezdeti lépések ígéretesek, de ezen a téren is van még fejlesztenivaló. Egy-egy bakteriofág vagy Pseudomonas alkalmazása valószínűleg nem lesz elegendő a biológiai védekezésben. Ehelyett többféle fág és Pseudomonas felhasználásával készült keverékeket kellene használni, nagyon gyorsan kialakulnak ugyanis a rezisztenciák – fejtette ki az előadó.

A hátrányból előnyt

A csiperketermesztéstől eltérően, a laskagomba-termesztésben egyáltalán nincs engedélyezett növényvédő szer. Ezt kezdetben versenyhátrányként élték meg a termesztők, idővel azonban előnyt kovácsoltak a hátrányból – mondta Somosné Nagy Adrienn. Kézenfekvő és egyszerű megoldás hiányában ugyanis alaposabban meg kellett vizsgálniuk a problémákat, és olyan, új technológiát kidolgozniuk, amely révén ma már a teljes termelési vonal alkalmas az ökológiai gazdálkodásra. Ezt a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. tanúsítja. Semmilyen vegyszert nem használnak a szalma beérkezésétől a friss laskagomba kicsomagolásáig. Már csak az alapanyagon múlik a bio laskagomba. Amint bioszalmát tudnak beszerezni, akkor ez megvalósul. Új piacok nyílnak meg, és újabb lehetőség lesz a fejlődésre – fogalmazott az ügyvezető.

Higiénia

A laskagomba kórokozóinak megismerésével egyenrangú feladat a terjedési útvonaluk felderítése is. Ha tudjuk, hogy honnan várható a fertőzés, és abból az irányból szigetelni tudjuk a kórokozó támadását, akkor nincs is szükség hagyományos növényvédelmi eszközökre – mondta Somosné Nagy Adrienn. Lényeges lépés tehát a megelőzés, ha a növényvédő szerekről le kell mondanunk.
Ha a korábbinál sokkal szigorúbb higiéniai intézkedéseket vezetünk be, és minden eddiginél komolyabban vesszük ezt a témát, akkor jóval kevesebb betegség kialakulása várható.
Leginkább a gombaszúnyogok terjedésével kell foglalkozni, ezek ugyanis óriási szerepet játszanak a kórokozó gombák spóráinak terjesztésében. Okvetlenül meg kell akadályozni a gombaszúnyogok generációváltását; ha csökken a népességszámuk, akkor egy idő után már nem jelentenek nagy kockázatot ezek a közvetítők.

Kecskeméti hagyományok

A laskagomba-termesztési kutatások terén igen gazdag hagyományokkal büszkélkedhet Magyarország, már a hatvanas évektől kezdődöen kutatások folytak (Duna Mgtsz és Borotai Mgtsz). A tudomány és a gyakorlat együttműködésének „korábbi fejezetéről” Kovácsné Gyenes Melindát kérdeztük, ő a kezdetektől részese volt a Zöldségtermesztési Kutató Intézet (ZKI) szervezésében folyó munkának.
A történet a hetvenes években kezdődött, akkor nevezték ki Balázs Sándor akadémikust a kecskeméti ZKI igazgatójává, és ő hozta magával korábbi témáját a Kertészeti Egyetemről. Komoly költségigényű kutatási területről lévén szó, kezdetben elég lassan ment a labor- és a gyártási háttér fejlesztése. Idővel azonban elérték, hogy Kecskemét lett a laskagomba-termesztéstechnológiai kísérletek hazai központja. Magyarország más tekintetben is fontos szerepet töltött be a laskagomba-termesztést megalapozó tudományos tevékenységben. Gyurkó Pál, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem kutatója olyan fajtákat nemesített annak idején, amelyeknek javított változatai máig meghatározóak a termesztésben – mondta Kovácsné Gyenes Melinda.
Kecskeméten a technológia fejlesztése volt a legfontosabb feladat. Az extenzív, faanyagon történő termesztés helyett intenzív, nagyüzemi technológiát kellett kidolgozni, ehhez megfelelő alapanyagot kerestek. Szecskázott szalmával kísérleteztek, a termesztést veszélyeztető kórokozók ellen pedig száraz hőkezelési eljárást dolgoztak ki. Utóbbiból a borotai Laskagomba Kft. és a ZKI közösen szabadalmat jelentett be. Ezen a táptalajon több gombafaj – gyapjas tintagomba (Coprinus comatus), shiitake (Lentinula edodes), csiperkegomba fajok (Agaricus sp.), tőkegomba fajok (Agrocybe, Pholiota) termesztését is kidolgozták.
Fajtafenntartási, csíraelőállítási és mikrobiológiai kísérletek is folytak az intézet gombalaboratóriumában. A németországi Krefeldben működő kutatóintézettel is voltak közös kutatásaik, illetve alapanyagot szállítottak oda. A „szokásos” gombafajokon kívül olyan különlegességek termesztésével is kísérleteztek, mint a shii-take, a téli fülőke (Flammulina velutipes), a déli tőkegomba (Agrocybe aegerita), a harmatgomba, a süngomba, vagy a bokrosgomba (Grifola frondosa). A külföldi együttműködés mellett természetesen több hazai intézménnyel (TAKI, Szegedi Tudományegyetem, Szent István Egyetem, Kertészeti Egyetem, Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kar) és termelő cégekkel is folytak közös kutatások.
A ZKI a gombakutatási ágazattól elvárta, hogy önfenntartó legyen. Közvetlen bevételszerző volt a laskagomba-termesztő üzemük, valamint becsírázott és átszövetett alapanyagot is értékesítettek profi termesztőknek, illetve hobbikertészeknek.
Később fadugóhoz hasonló pálcikákat szövettek át gombacsírával (különleges fajokéval is), és a színes tasakos vetőmagokhoz hasonló csomagolásban árusították otthoni termesztéshez. A beoltás egyszerű: a kivágott farönkökbe, tuskókba fúrt lyukba kell helyezni a „tipliket”. Igen élénk volt az érdeklődés iránta, Németországba is sokat szállítottak. Ma is évenként több ezer tasakot ad el a ZKI belőle, de már csak belföldön.
Több sikeres diplomamunka és PhD-dolgozat is készült az intézetben folyó kutatási munkákról.

Tömpe Anna

Forrás: Kertészet és Szőlészet 2013/18. szám.

Powered by: Raster Stúdió